Nyolcvanhárom földi év után
Bodnár Valéria szerzetesnővér megtért Teremtőjéhez. Egerben született 1928-ban,
itt járt iskolába, tanítói oklevelet szerzett 1947-ben. A noviciánus első évét
a zugligeti anyaegyházban töltötte. Örök fogadalmát 1957-ben tette le. Életét
nagyban befolyásolta a szerzetes rendek 1950-beni feloszlatása. Sok mindennel
próbálkozott, dolgozott adminisztrátorként, gyárban is, de az elesettek
segítése, hitbéli elkötelezettsége mindig megmaradt.
Jászberényben húsz nyugdíjas évét
töltötte az egyházi szeretetotthon lakójaként. Legfőbb feladatának a szegények
istápolását tekintette, így állandóan dolgozott, szervezett, csinált valamit.
Különös figyelmet fordított a cigány lakosságra. Éveken át fáradozott azon,
hogy a cigány gyermekek szocializációja magasabb szintű lehessen. Egyfajta
„speciális napközit” működtetett, ahol a reggeli mosakodástól, fésülködéstől a
házi feladatok elkészítésén át a katolikus vallás megismertetéséig terjedt a
napirend szerinti foglakozások sora. Kemping kerékpárjával rótta az utakat,
mert minden napra jutott valami fontos intézni valója. Önkéntes tevékenységét a
város, a polgármesteri hivatal is támogatta, hiszen olyan területen vállalt
feladatot, amellyel senki sem foglalkozott. A szeretetotthonba azonban
megnyugodva tért meg esténként.
A jászberényi feladatát egy idő
után már nem folytathatta, így újabb kihívást keresett. Budapestre költözött,
ahol a hajléktalanok gondozásába kapcsolódott be. Nap, mint nap járta az
utcákat, s hajléktalanok számára adott – ha mást nem tudott – lelki támaszt.
Úgy halt meg, ahogyan élt, s talán ahogy ő is szerette volna. Január 22-én este
hazafelé tartott napi szolgálatából. Rossz villamosra szállt fel, eltévedt a
fővárosban. Megfázott a fagyos éjszakán, kórházba került, s már nem tudtak a
kihűlt csöppnyi kis testén segíteni.
A szerzetesnővérek élete az önfeláldozás és az
elesettek támogatásának jegyében telik. Vali nővér életútja, munkássága erre
talán a legjobb bizonyíték. Okkal hihetjük, hogy Vali nővér az átmeneti földi
lét után az örök boldogságot megkapta osztályrészül. Ő igazán megérdemelte!
|