Jászberényben a XIX. század
végére három gőzmalom működött. Az elsőt a jászárokszállási származású Ferenczy
János állította 1878-ban a város központjában, a Kossuth utcán. A másodikat Fecske
János létesítette 1882-ben, szinte a Ferenczy-malommal szemben a Zagyva bal
partján. A harmadik a Vallus családé volt a Gyöngyösi út mentén 1894-ben.
A Fecske család ősei a redemptió
táján érkeztek Jászberénybe, a város kiterjedt határában gazdálkodtak, tehetős
birtokos gazdaként. A család rendkívül
népes volt, 10-13 gyermek is született. Portelek, Szentimre, Csíkos,
Boldogháza, Négyszállás területén mindenütt volt Fecske-birtok, tanya.
A család egyik ágának tagja, Fecske János földbirtokos (1827–1899) első
felesége, Bartal Terézia családja révén a szárazmalmokkal is kapcsolatba
került, majd a kor igényeit, lehetőségeit követve 1882-ben gőzmalmot
létesített. Ezt János fia (1852 – 1922) örökölte, és működtette, de a gazdasági
vállalkozást jelentősen fejlesztette is.
A gőzmalom léte kínálta a
lehetőséget egy gőzfürdő alapítására, melyet ifj. Fecske János valósított meg. Korszerű
gőzfürdőt létesített 1896-ban, mintegy 80 ezer korona költséggel. A Fecske-féle
létesítmény gőz-, kád-, és gyógyfürdőként és népfürdőként is működött, valamint
nyári fedett uszodát is magába foglalt.
A malom és a gőzfürdő jelentős
vállalkozás volt, a fejlődés azonban nem állt meg. Az energiahasznosítás újabb
területén is ifjabb Fecske János lépett. 1903-1904-ben villanytelepet
létesített, mely a malom berendezéseit, valamint a fürdő mellett a városközpont
utcáit, köz- és lakóépületeit is ellátta elektromos árammal. A Fecske-féle
telepről a közvilágítást addig biztosították, míg 1928-tól az országos
áramellátó-hálózatba Jászberény be nem kapcsolódott. A villanyáramot a
Fecske-telepről később Nagykátára, Apátiba és Boldogházára is elvezették,
átmenetileg még a II. világháború utáni években is innen kaptak áramot.
Fecske János 1871-ben
megházasodott, Sárközi Erzsébet volt a felesége. Bár tizenkét gyermekük
született, csak az utolsó kettő, Sándor (1891) és Erzsébet (1898) maradt
életben. A malom, a fürdő és a
villanytelep örököse, Fecske Sándor
(1891-1970) egy jelentős ipartelepet vett át apjától. Azonban míg
nagyapjának és apjának az építés, a gyarapítás jutott, addig Fecske Sándornak a
nehézségek leküzdésével kellett szembenéznie. A villanytelep az I. világháború
után ráfizetéses volt, mégis 1927-ig működtette. A gőzfürdőre a helyi igény
kicsi volt, hatalmas ráfizetéssel üzemelt, ezért 1941-ben eladta az épületet,
amit teljesen átépítettek mozivá.
Fecske Sándor malomtulajdonosi mivolta
mellett gazdálkodott, s minden jó ügyet támogatott, nagyon segítőkész volt,
amihez felesége Emma asszony kedves, szociálisan érzékeny személyisége is
hozzájárult. A társadalmi élet számukra szinte kötelezően előírta, hogy
adományokat tegyenek minden haladó, szegényeket támogató dologra. Ha egy malmi
dolgozó családjában gyermek született, akkor egy nagy kosarat telepakolva – a
cselédlány kíséretében - Emma asszony látogatóba ment, s mindenféle finomságot
vitt a gyermekágyas anyukának.
Fecske Sándornak és Emma
asszonynak már csak két gyermeke született, Sándor 1915-ben és György 1921-ben.
György még kisgyermekként halt meg. Ifjabb Fecske Sándor tehetséges tollforgató
volt, 1936-tól a Jász Hírlapban is sokat publikált. Széles látókörű, művelt
ifjú volt, amihez bizonyára az is hozzájárult, hogy édesanyja eredetileg
tanítónő volt, francia és német nevelőnőt is fogadtak mellé, így mindkét
nyelvet kitűnően beszélte. Ifjú Fecske Sándor a II. világháborúban ott volt
Erdély és a Vajdaság visszacsatolásakor. Leszerelt és 1941-ben útjára indította
az Ugar című színvonalas, irodalmi, társadalmi folyóiratot. Majd 1942 tavaszán
– egy hirtelen jött tüdő- és agyhártyagyulladásban - tragikus hirtelenséggel
meghalt.
Három fiú együtt – balról Gyila Ferenc, ifj.Fecske Sándor és Gyila Barna
Sorbán Tekla fotója
A II. világháború után is
működött a Fecske-malom, ez volt a legnagyobb Jászberényben. Az államosítás
után pedig ez maradt csak meg. Az államosítással Fecske Sándorék elvesztették
polgári lakházukat, a malmot, és kitelepítették őket. Igaz, nem a világ végére,
hanem egy idős helybeli kulák házaspárral költöztették őket össze a Dárdás
utcában. Itt éltek több mint 10 évig, s korábbi dolgozóik gyakran élelmezték
őket. Az értékekből néhány bútort, könyvgyűjteményt, festményt, ékszereket
azért sikerült megmenteni, s ezek eladogatása is adott népi pénzt számukra.
Sorbán Tekla egyik fia, Gyila
Barna visszaemlékezése szerint a Fecske házaspár 1944-ben zsidókat segített. Lakházuk
közvetlen szomszédja Spitz bácsi, a szatócs volt. Neki és családjának segített
a vészterhes időszakban, egy fiuk így megmaradt. Ő a segítő tevékenységet
bizonyította, s kijárta a hatóságoknál, hogy ezért Fecske Sándor kegydíjat
kaphasson.
Az ötvenes években a hétköznapok
csendesen teltek. Emma néni sütött, főzött, nagyon finom süteményeket tudott
készíteni. Fecske Sándor bevásárolt, ha kellett, s takarított, mosott, fát
vágott, vizet hordott. Amikor enyhült a félelem, Emma asszony testvére, Tekla
is gyakran meglátogatta őket. Emma és Tekla gyönyörűen kézimunkázott, hímzett,
horgolt, kötött, varrt. Idős korukban, amikor már csak ketten éltek, ebből
tartották fenn magukat, kézi perzsákat is készítettek, illetve javítottak.
Amikor a kitelepítés már hatályát
veszítette a Fecske házaspár Jászfényszaruba költözött az egyedül maradt Teklához.
Erre 1964-ben került sor. Akkor a megmaradt bútorokat, értékeket magukkal
vitték. Fecske Sándor 1970. február 5-én halt meg Jászfényszaruban. Az
anyakönyvi bejegyzés szerint nyugdíjas volt. Lakcímük Dózsa György u. 18. szám.
Az özvegy még élt 12 évet, és férje után özvegyi nyugdíjat kapott. Fecske
Sándorné Sorbán Emma 1982. április 27-én halt meg szintén Jászfényszaruban. Mindketten
Jászberényben, a Fecske család sírboltjában nyugszanak a Szent Imre temetőben.
Gyila Barna hosszú szovjet fogság
után 1953-ban tért haza, jelenleg Budapesten él. Sakkban jelentős eredményeket ért el. Talán ebben a Portisch felmenőknek is volt "szerepe", hiszen a nemzetközi hírű magyar sakkbajnok, Portisch Lajos is ebben a családban nőtt fel. Gyila Ferenc Sopronban járt
egyetemre, 1956 után Svájcban telepedett le, Zürichben él.
Fecske Erzsébetnek két lánya nőtt
fel, Szilágyi Erika és Szilágyi Erzsébet, akik a kitelepítés és az ötvenes évek
viharaiban Komlóra kerültek. Az ő lányaik – Nemes Rita és Veronika - segítségével (is) tudtam a család történetét
feltárni.
Kiss Erika
A Fecske-malom története
1882-2009 című kötet most jelent meg. Jászberényben kapható a Líra
könyvesboltban, a Jász Múzeumban, valamint a szerzőnél, Kiss Erikánál.
Tel:30/302-61-71
|