VINDORNYALAK

A település első említése 1358-ban: Vinqurna, 1558-ban: Wyndurna Lak. A Vindornyapatak mentén épület egykori Lak-ról, azaz udvarházáról kapta a nevét. A községek a törökök nagymérvű pusztításai érintették a legsúlyosabban.

Már 1543-ban praedium és pusztaságáról Pusztahalomnak nevezik. 1555-ben mindjár a rovás után elpusztítják és ettől kezdve az egész szántói járással hódolt a töröknek, 1564-től pedig alávetett. 1563-ban ismét puszta, majd 1566-1567-ben is. 1584-ben a törököktől féltében hagyta el népe, és puszta 1594-ban is. A kevés XVII. Sz-i forrás szerint ekkor leginkább lakott, csak a század vége felé néptelenedett el, amikor 1689-ben valami védelmi erősség is állott benne, aminek építéséről közelebbit nem tudunk mondani.

Ekkor elhagyta utolsó jobbánya is, nincs benne az 1696. és 1715. évi összeírásokban sem, csak 1720-ban veszik fel újra, most már mint puszta nemesi falut, amelynek nemesi földjeit szabadmenetelű zsellérek művelik. A XVIII. Századra tiszta kuriális faluvá vált, azaz földjei teljesen nemesi földek lettek, melyeknek legnagyobb részét a Hertelendy-, majd a század végén a Festetics család birtokolta.

A Hertelendy család ősi fészke Zala vármegye. A család ős elei - okmányokkal bizonyíthatóan - már 1524-ben királyi adományként birtokolták Vindomyát, illetve Pusztalakot. Tagjai többnyire a közigazgatásban Zala vármegye alispánja volt a múlt század első negyedében.

Többek között az Ö síremléke is ott díszlik a vindornyalaki temetőben. A Hertelendy Kúriát 1780 körül építtette a család a Vindornya-patak menti dombra. Az épület provinciális, magyar jellegű késő barokk stílusjegyeket viseli magán, melyet az Önkormányzat 1992-2002. között felújított. Jelenleg közösségi ház, melyben tanácskozótermek, 2 db 3-3 fős vendégszoba és bormúzeum van. Idilli hely pihenésre.

Templomát 1780. körül építették, melyet Hertelendy Gáspár püspök építtetett át klasszicista stílusúvá. A templomban barokk orgona található, falait szekkók díszítik. A településen díszes, 1900-as években épült polgári házak találhatók. Az Önkormányzat az egykori 1830-as években épült, volt zsellérházból faluházat alakított ki, berendezése a településen összegyűjtött népi tárgyakból van. A településre jellemző művészeti értékek a homokkőből faragott kőkeresztek. A község autóbusszal érhető el Zalaszántó érintésével.

A Kovácsi hegy déli oldalán, a község felett emelkedő hollókő szikláról az alant elterülő Vindomya-medencére és a Zalai-dombságra nyílik nagyszerű kilátás. A szőlőhegy része a Kovácsi Hegyközség, mint bortermelő vidéknek és híres az itt termelt borairól. A település része a kiemelt Balatoni üdülőkörzetnek. Kiépültek a közművek (villany, víz szennyvíz, gáz).

Település lélekszáma: 98 fő
Területe: 4,49 km2
Belterület: 21 ha
Külterület: 428 ha