Ajkán vagy nagyon
szeretik Krisztinát, vagy nagyon szeretik a verseket – indította a beszélgetést
Fenyvesi Ottó költő Reviczky Krisztina: Angyalkavicsok című verseskötetének
könyvbemutatóján, frappánsan téve hozzá a valószínű választ: - vagy nagyon
szeretik mindkettőt!
A Nagy
László Városi Könyvtár és Szabadidőközpont rendhagyó nőnapi rendezvénynek
szánta a múzeum Borsos-termébe meghirdetett könyvbemutatót, amihez a
felvezetést a fotógalériában aznap megnyitott aktkiállítás jelentette. A
veszprémi Bakony Fotóklub négy tagja – Kovács Pál, Láng Tibor, dr. Novográdecz Csaba
és Szekeres György – adott meggyőző ízelítőt abból, hogy az akt, a meztelen
test (mint a képek elé bevezetésként kitett Haller F.G. idézet mondja) „az
alkotás betetőzése”, művészi fényképezése pedig lehetővé teszi, hogy az ember „gyermekien
tiszta lélekkel” nézzen a benne testet öltött isteni alkotás csodájára.
A közönség
zsúfolásig töltötte a termet, ez a látvány indította a költőtársat a
bevezetőben említett szavakra. Fenyvesi Ottó ezután értő szavakkal méltatta
Reviczky Krisztina költői munkásságát, megemlítve, hogy ez a harmadik kötete.
Idézett a Vár Ucca Műhely című (általa szerkesztett) folyóirat legutóbbi
számából, amelyben két kritika is Krisztina könyvét méltatja. Kellei György (a Napló
kulturális rovatvezetője) azt írta: „Az Angyalkavicsok lezárja az indulás
időszakát. Az ív nem tört meg. Reviczky költő lett, versei letisztultak,
csiszoltak, gondolatai gördülékenyek, szavai választékosak, mértéktartók.
Kötete, ezt bátran előlegezhetem, bármilyen összehasonlításban, bármilyen
társaságban megállná a helyét.”
- Amikor a
könyv szerkesztőjeként megkaptam ezt a kéziratot – mesélte el Fenyvesi – a költészet
derűje fogadott. Az örömnek és a szomorúságnak a különös játéka volt az, ami
igencsak megfogott bennük. … És a bájos nőiesség, meg a csupa furcsa érzelem,
ami ezekből a versekből áradt.
A költő és
a versek jobb megismertetése érdekében Fenyvesi Ottó hosszan elbeszélgetett
Reviczky Krisztinával. A két költő – egyúttal két nagyon szuverén, egymástól erősen
különböző egyéniség – eszmecseréje igazi ínyencség volt a szellemi izgalmakat
kedvelők részére. A lassan, megfontoltan beszélő, mondatait elhangzásuk közben
is csiszoló, férfiasan dörmögő Fenyvesi hosszadalmas kérdéseire Krisztina
gyakran válaszolt mosolygós, nőies, szellemesen frappáns riposzttal. Ezekkel
azonban beszélgetőtársát nem tudta kizökkenteni kerékvágásából, ő kitartóan
haladt előre, feltérképezve Reviczky családi hátterét, indíttatását, életútját,
költői alkotó módszereit. Még arra is rávette, hogy többet felolvasson
verseiből, ami – személyes ismerősként tanúsíthatom! – nem könnyű feladat. Szerencse,
hogy így történt, mert a jellegzetes Reviczkys fordulatok saját
interpretálásában új színeket, új jelentésrétegeket kaptak. Utolsóként Banánturmix
című versét olvasta fel: „Csupasz banán fetreng / az asztalbőrön, mint egy / félig
száradt / csiga aszály idején. / A fűz szomorú ágai / söprik a csöndet, / a
száraz medret, s én / apró tyúkként szemezgetek / a régi fotók mezején.”
Amiből
egyebek közt megtudhattuk, hogy Reviczky Krisztina is szereti a fotókat, s
ezzel a kör bezárult. A bemutató közönsége visszatért a képek közé és pogácsát,
kalácsot majszolgatva, bort vagy ásványvizet kortyolgatva, kis csoportokban beszélgetve
fűzte tovább, ki-ki ízlése szerint, a megkezdett gondolatokat.
|
